Öt év telt el azóta, hogy 2004. május 1-jén tíz új tagországgal bővült az Európai Unió. Lengyelország, Csehország, Magyarország, Szlovénia, Szlovákia, Litvánia, Észtország, Lettország, Ciprus és Málta belépésével 73 millióval nőtt az EU lélekszáma. A Bizottság értékelése szerint az akkori bővítés egyértelműen sikertörténet: a tíz új tag felvételével gazdaságilag mind a régi, mind az új tagok jól jártak, a közöttük lévő kereskedelem volumene pedig – a bővítést megelőző időszak óta – közel megháromszorozódott. A testület ezzel egyidejűleg arra biztatta a régi tagállamokat, hogy bontsák le a munkaerő szabad áramlásának útjában álló akadályokat, kiemelve, hogy a 2004-es és 2007-es bővítést követő migrációs áramlás pozitív gazdasági hatásokkal járt azokban az országokban, melyek nem korlátozták az új tagok munkavállalását. A bővítés egyébként a gazdasági mellett intézményi változásokat is generált, ám a döntéshozatali eljárás nem lassult le, és miként Sara Hagemann, a brüsszeli székhelyű European Policy Centre (EPC) elemzője az EUobservernek elmondta, az évente elfogadott jogszabályok száma – a korábbi évekkel összehasonlítva – még nőtt is. A szintén brüsszeli székhelyű Centre for European Policy Studies (CEPS) szakértője, Piotr Kaczynski arra mutatott rá, hogy az elmúlt öt év az EU politikai identitását is megváltoztatta, egy 27 tagból álló EU-nak ugyanis teljesen más a dinamikája. Így történhetett, hogy a régi EU francia-német motorja már nem tölthette be korábbi funkcióját a 27 tagúra nőtt közösségben. Ám Kaczynski úgy véli: az EU még nem érte el azt a pontot, hogy az új tagállamok szabják meg a napirendet, egyrészt mivel ezen országok kormányai még mindig inkább a belpolitikára összpontosítanak, másrészt pedig mivel a Közösség még mindig nem emésztette meg teljes mértékben a nagyarányú bővítést. Nem csoda hát, ha több tagállamban nem lelkesednek a további tagfelvétel gondolatáért, ezt a tendenciát pedig a Lisszaboni Szerződés ratifikációját övező patthelyzet illetve a gazdasági válság csak tovább erősíti.