Fórum Halásztelken, a szigeti gerincútról

A Csepel-szigeten, a Ráckevei-Soroksári Duna településein évek óta nincs olyan közéleti összejövetel, gyűlés, testületi ülés, ahol szóba ne kerülne a már-már ellehetetlenülő közúti közlekedés, a kereszteződésekben, a lámpáknál a véget nem érőnek tűnő várakozás. A zsúfoltság nem csak kellemetlen, hanem konkrét károkkal is jár. Ide sorolhatjuk a környezetszennyezést, az elvesztegetett időt, a munkahelyi és iskolai késéseket, az egészségkárosodást, a nagy terhelés miatt még inkább tönkremenő utakat. S akkor még nem esett szó azokról a balesetekről, halálesetekről, melyek egyenes következményei a túlméretezett forgalomnak.

Évek óta világos, hogy mindennek ellenszerét egyfelől a tömegközlekedés, elsősorban a HÉV fejlesztése jelentené: a HÉV-vonalak meghosszabbítása, a meglévő helyiérdekű vonalak korszerűsítése, összekötése a Metró hálózattal. Készülnek is ilyen tanulmánytervek, megvalósításuk a következő években azonban aligha várható. A lehetetlen tömegközlekedési helyzet megoldása csak a szigeti gerincút megépítésével lehetséges.

Erről a kérdésről tartott nagy érdeklődéssel kísért lakossági fórumot Halásztelken Varju László országgyűlési képviselő. Elmondta, a szigeti gerincút megépítése nem új keletű elképzelés, sőt már korábban készültek is erre vonatkozó tervek. Pénz, kellő akarat és elszántság híján ezekből azonban nem lett semmi, sőt azóta az akkor kijelölt nyomvonalakat is beépítették, tehát mindent elölről kell kezdeni. A képviselő szerint az utóbbi években, ez ügyben gyakorlatilag nem történt semmi. Magyarázható ez azzal, hogy az egymástól független önkormányzatok egyike sem tudott az útért lobbizók élére állni, ez ügyben nem sikerült közöttük társulást létrehozni.

De miért lenne szükség ilyen társulásra? Elsősorban azért, hogy egységesen demonstrálják, a közösség erejével gyakoroljanak nyomást a döntéshozókra, hogy erre az útra valóban nagy szükség van. De szükség van azért is, hogy legyen egy az érdekelteket képviselő szervezet, amelyik a kormányzattal, a minisztériumokkal tárgyalni képes, amelyik a szigeti gerincút menedzserének szerepét magára vállalja.
Bár képviselői tisztéből nem következik, Varju László, aki mint Taksony polgármestere érdekelt is az ügyben, nyakába vette a szervezés feladatát. Egyfelől az országos hatóságoknál lobbizik az út ügyében, másfelől hónapok óta győzködi a helyi képviselőtestületeket, hogy a maguk lehetőségeivel élve mozdítsák elő, az egyébként mintegy 25 milliárd forintos beruházás ügyét.

Elmondta, ma már senki sem várhatja, hogy sült galamb a szájába repül. Tehát ha a szigetiek gerincutat akarnak, maguknak is vállalnia kell a terheket. A legtöbb beruházás sorsa ma már hazai, vagy európai uniós pályázatokon dől el. Ahhoz, hogy pályázni lehessen, meg kell mutatni, hogy mit akarunk, terveket kell készíteni, s ehhez az érdekelt önkormányzatoknak kell összeadni a pénzt. Ez ugyan kis összeg az egész beruházáshoz képest, a képviselőtestületek számára mégsem könnyű a döntés. Ezer más helyre kellene a pénz. Az intézmények fenntartására, utak, járdák építésére, karbantartására, és így tovább. Varju László, és az őt elkísérő néhány szigetszentmiklósi önkormányzati képviselő szerint azonban érdemes vállalni a terheket, hiszen a Csepel-sziget és környéke legsúlyosabb gondjának megoldásáról van szó.

A helyi képviselők azonban csak akkor vállalják a döntés felelősségét, ha az ügyben érzik a lakosság, a civil szervezetek támogatását. A fórumon elhangzott számos hozzászólás, javaslat arról tanúskodott, hogy erre számíthatnak. Csupán egyetlen hozzászóló akadt, - s ő sem nagy meggyőződéssel adta elő mondanivalóját -, aki nem vitatva ugyan az út szükségességét, de úgy gondolta, hogy a helyi önkormányzatnak a helyi kérdéseket kell megoldania. Akadt azonban, aki felvetette, hogy a sziget távolabbi települései is járuljanak hozzá a költségekhez, hiszen minden bizonnyal ők is használják majd a pályát. Ebben persze van logika, kérdés azonban, hogy később, amikor az út további szakainak tervezéséről lesz szó, Halásztelek, Szigetszentmiklós, Szigethalom, Taksony lakói szívesen nyitnák-e ki pénztárcájukat? Nem beszélve, hogy az amúgy is reménytelennek tűnő szervezés túlságosan elhúzódna.
Márpedig az idő rövid. Nem csak azért, mert az útra máris nagy szükség lenne. A képviselő elmondta, májusi uniós csatlakozásunk első két esztendejében az egész országot egységes, hátrányos helyzetű térségként kezelik. A tervezés következő szakaszában Pest megye nagy valószínűséggel olyan régió része lesz, amelyik az egy főre eső GDP (nemzeti termék) alapján már nem lesz jogosult kiemelt uniós forrásokra.

A tanulmánytervek, melyek az első, Csepeltől Szigethalom-Tökölig tartó szakaszának lehetséges nyomvonalait vetik papírra - a Pest Megyei Közútkezelő Kht. közreműködésével -, a következő hetekben elkészülnek. Ezután haladéktalanul ki kellene dolgozni a részletes terveket, elkészíteni és elfogadtatni a pályázatot, hogy annak kivitelezési munkái még 2006 előtt elkezdődhessenek, s egy év alatt be is fejeződhessenek. Szerinte, ha a közakarat megvan, számíthatunk a központi költségvetés és az EU forrásokra is.
Következő számainkban a képviselőtestületek döntéseiről, a gerincút nyomvonaláról és reményeink szerint a megkezdődött