Az egészségbiztosítási rendszer átalakítása - az új egészségpénztári rendszer

Meggyőződésem, hogy Magyarország sokat fejlődött a rendszerváltás óta, de az egészségügyi rendszerben ez, az új feltételekhez történő alkalmazkodás nem következett be. Ezért vallom, hogy szükséges ennek a nagy ellátórendszernek is a reformja, hogy ne lyukas zsákba rakjuk adóforintjainkat.

Az egészségbiztosítási rendszer most megkezdett átalakításának az a célja, hogy igazságosabb legyen az ellátáshoz való hozzáférés, növekedjen szakmai és költséghatékonysága, javuljon a gyógyítás, valamint az egészségmegőrzés minősége. A betegek komfortérzetének növelése és kiszolgáltatottságuk csökkentése érdekében meg kell, hogy szűnjön a hálapénz. A reform célja tehát egy, az európai és nemzeti hagyományoknak megfelelő, a szolidaritás és a nemzeti kockázatközösség elvein alapuló modell kialakítása, amelynek alapja a verseny és az ellátásokhoz való igazságosabb hozzáférés.

Ezen célok eléréséhez szükség van a társadalombiztosítás reformjára is, hiszen a jelenlegi biztosító nem képviseli a betegek érdekét. Az új pénztárak versenyeznek a biztosítottakért, és ezáltal versenyeznek az egészségügyi szolgáltatók is, ennek pedig az lesz az eredménye, hogy javul a minőség és a hatékonyság.

A reform indulása óta már eredmények is vannak: csökkent a társadalombiztosítási potyautasok száma, javult a gyógyszerellátás, csökkentek a gyógyszerek árai. A vizitdíjjal stabilizálódott az alapellátás finanszírozása (a háziorvosok által beszedett vizitdíj náluk marad – átlátható és ellenőrizhető bevételként a hálapénz helyett), ésszerűsödött az ellátórendszer, csökkent a felesleges aktív ágyak száma, a betegjogok megtartását az Egészségbiztosítási Felügyelet ellenőrzi és a háziorvosi rendszerben csökkent a hálapénz mértéke.

Az új rendszer a garanciákat tartalmaz a biztosítottak, a szolgáltatók és a pénztárak számára is. A biztosítottak számára garantálja a jobb minőségű működést és azt, hogy a pénztárak minden jelentkezőt kötelesek fogadni. Biztosítja az évenkénti átlépés lehetőségét, a fejkvóta rendszert, a járulékok és az ellátási szolgáltatások változatlanságát is.

A minőségi szolgáltatást nyújtó szolgáltatókat és orvosokat az új rendszer előnyben részesíti. Az ellátórendszerben az egynapos ellátások és a járóbeteg-ellátás felé terelődik a hangsúly.
Az új rendszer előnye lesz az is, hogy a monopolhelyzetű kifizetőhelyként működő OEP helyett állami többségi tulajdonú pénztárak jönnek létre, amelyek között a biztosítottak évente egyszer választhatnak. A pénztárak versenyeznek a biztosítottakért, de kizárt, hogy bármelyikük monopolhelyzetbe kerüljön. Megmarad a mindenkire kiterjedő, kötelező és egységes egészségbiztosítás.

Az egymással versengő pénztárak nagyobb hatékonyságra és javuló minőségre kényszerítik az ellátórendszert, ami az ellátás színvonalát és így az emberek elégedettségét növeli.

Miért alakítjuk át az egészségbiztosítási rendszert?

Az előző kormányzati ciklusban fontos döntést hoztunk: kialakítjuk a biztosítási alapon működő korszerű egészségügyet. Tesszük ezt elsősorban annak érdekében, hogy jobb színvonalú szolgáltatásokat biztosítson a betegeknek. Az átalakítás célja az is, hogy csökkenjen a kiszolgáltatottság, erősödjenek a betegjogok, legyen egyértelmű és számon kérhető, hogy a biztosítási jogviszony keretén belül mire jogosultak a biztosítottak. Mindezek mellett fontos volt az is, hogy az átalakított egészségügy finanszírozása stabil és fenntartható legyen. Szűnjön meg az a helyzet, hogy a TB járulékot saját hibájukból elbliccelők költik el a tisztességesen fizetők pénzét. Váljon világossá, hogy kik után fizet az állam (nyugdíjasok, gyerekek, munkát keresők stb.) és kitől várjuk a járulékfizetést.

A biztosítási jogviszony következetes ellenőrzésének sikerét máris mutatja a járulékbevételek megnövekedése, ami hosszú évek óta először eredményezett többletbevételt az egészségbiztosítás forrásaiban. Ezért kaphatnak már idén 25 milliárd Ft többlettámogatást a kórházak.

A fenti célok érdekében hirdettük meg 2006-ban a Magyar Szocialista Párt egészségügyi programját. Ez a közösen vállalt programunk alkotja a kormányprogram egészségügyi fejezetének gerincét.

A koalíciós partnerünk is ragaszkodott saját értékeihez az elmúlt hónapokban folytatott tárgyalásokon, de mi sem hagytunk kétséget afelől, hogy alapvető baloldali értékeink feladására senki és semmi nem kényszeríthet bennünket. Ezeknek az értékeinknek az érvényre juttatása volt a legfontosabb célunk, vagyis az, hogy az átalakítási folyamat során erősítsük:

• az egységes nemzeti kockázatközösséget, vagyis az egészségbiztosítás egységét, amelyben minden biztosított egyforma ellátásra jogosult.
• a mindenki számára kötelező biztosítási jogviszonyt, amelyben senki nem maradhat ki önhibáján kívül az ellátásból.
• a szolidaritás eszméjét, amely szerint nem lehet anyagi helyzetük vagy életkoruk szerint „válogatni” a betegek között, és csökkenek az ellátás és  az életesélyek igazságtalan területi különbségei.

A tárgyalásokon rögzítettük azt is, hogy az egészségbiztosítás átalakítása miatt nem változhat a járulékok mértéke és nem csökkenhet a biztosítottaknak járó szolgáltatások köre.
Azzal is tisztában voltunk, hogy az egészségügyben és az egészségbiztosításban fontos szempont lehet a verseny, mert ez az intézményeket teljesítményük növelésére ösztönzi, de nem bízhatunk mindent erre a tényezőre. Az elfogadott megállapodás  szerint a szolgáltatói szektorban lévő és a pénztárak közötti verseny többségi állami jelenlét mellett és szabályozott módon történhet. Érvényesítettük a területi felelősség elvét részben a nyugodt átmenet kedvéért (a pénztárat nem választó biztosított automatikusan az adott térségért felelős pénztárhoz tartozik majd), részben azért, hogy könnyebben szervezhetőek legyenek a szolgáltatások.

 Nem  magán alapon működő, a profitérdeknek más szempontokat alárendelő biztosítási rendszert hozunk tehát létre, de szerepet szánunk a magánszektornak, hogy a maga hatékony szervezési elveivel és ellenőrzésével tegye ésszerűbbé az egészségügyi intézményrendszer  működését, kerülje el a betegnek és a közös kasszának egyaránt felesleges megterhelést jelentő párhuzamos vizsgálatokat, a betegek ide-oda küldözgetését, várakoztatását. Szükség van a kisebbségi magántőkére azért is, hogy többlet forrásokat hozzanak be az egészségügybe, amelyek később nekik is, de az ellátottaknak is megtérülnek az időben felismert betegségek gyorsabb gyógyítása miatt. A magánszektor részvétele egyben érdekeltséget is teremt: az egyes pénztárak abban érdekeltek, hogy a pénztárak közt is folyó versenyben megtartsák biztosítottjaikat, ezért törődniük kell érdekeik képviseletével.

Mi fog tehát történni? Még ebben az évben megvitatjuk és elfogadjuk a szükséges törvényeket. Jövőre létrehozzuk a területi biztosítási pénztárakat. Ezután jelentkezhetnek az ezekben szerepet vállalni akaró vállalkozók, akik versenyben nyerik el a megfelelő, az egészségügyben maradó pénzösszeg fejében a részvétel jogát. Budapest – Pest megye összevont területén négy pénztár is alakul a nagyobb terület és az itt könnyebben elérhető verseny miatt, egyébként megyénként egy. A biztosítottak, ha akarják, megvizsgálják a pénztárak ajánlatait, és kiválasztják pl. a Budapest – Pest megyében működő négy közül a nekik tetszőt. Vidéken is megtehetik, hogy a megyéjükben működő pénztár helyett egy másikat választanak, amelynek ajánlatát kedvezőbbnek tartják. Az  ajánlat vonatkozhat pl. a kötelező ellátáson felüli ingyenes szűrővizsgálatokra, a várakozási idő csökkentésére, az eddig üres háziorvosi praxis betöltésére stb. Az általuk választott pénztár a székhelyétől függetlenül a lakóhelyen történő ellátás érdekében ugyanúgy megköti szerződését a máshol lakó biztosított háziorvosával, szakrendelőjével, mint ezt  a saját megyéjük pénztárja tenné. Aki nem akar választani, nem kell semmit csinálnia: róla a megyéjében (illetve Budapest és Pest megye adott részén) működő pénztár köteles jelentkezés nélkül is gondoskodni. Ő csak azt fogja észrevenni, amit remélhetőleg minden állampolgár: van kihez fordulnia panaszaival vagy kérdéseivel, és ellátása fokozatosan jobb körülmények között zajlik.

Kérdés-válasz az egészségbiztosítási reformról

ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEK

 

Sokan azt mondják mindegy hány pénztár (biztosító) van, nem ez az egészségügyi átalakítás legfontosabb kérdése.

Az egészségügyi legfontosabb kérdése az, hogy mitől lesz jobb minőségű az ellátás, mitől szűnik meg a pazarlás, a kiszolgáltatottság és a hálapénz.
Ez kisebb változtatgatással nem érhető el. Az egészségügyi reform legfontosabb eleme a biztosítási reform, mert attól változik meg alapjaiban a rendszer működése, ezzel szakítunk végleg a régi rendszer örökségével.
Egy éve indult el a reform az egészségügyben. Nehéz év volt, de az első eredmények már látszanak. Ezek az eredmények azonban csak akkor lesznek tartósak, és érdemi javulás is csak akkor várható, ha a megkezdett úton végigmegyünk, és a reform valamennyi elemét, köztük a legfontosabbat, a biztosítási rendszer átalakítását megvalósítjuk.

Végül is, miért jó a betegnek a több pénztáras rendszer?

Mert egyedül az új, több pénztáras rendszer garantálhatja a jobb ellátást, az igazságosabb hozzáférését, a hálapénz és a kiszolgáltatottság megszűnését. Egyedül az egymással versenyző pénztárak képesek a jobb szolgáltatás kikényszerítésére a betegek érdekében.
Ez pontosan olyan, mint amikor a régi MATÁV-nak versenytársai lettek. A telefontársaságok között ma már választani lehet, mert több van belőlük, ezért ezek a cégek éles versenyt folytatnak egymással az ügyfelekért. A verseny nyertese: az ügyfél, aki jobb szolgáltatást kap. Így lesz a pénztárakkal is. Többen lesznek, választani lehet közöttük, ők pedig versenyezni fognak a biztosítottakért. A verseny nyertese a beteg lesz, aki jobb ellátást kap.

És miben versenyeznek majd egymással a pénztárak?

Sok mindenben. Melyik tud olyan kórházakkal szerződni, ahol jobb minőségű az ellátás, olyan orvosokkal, akiknek elismert a munkája. Melyik tud jobb ügyfélszolgálatot működtetni a minél pontosabb és gyorsabb tájékoztatás érdekében. Melyik tudja megszervezni úgy az ellátást, hogy a betegnek nem kell feleslegesen várnia, és nem kell felesleges vizsgálatokra elmennie. Melyik tud több kényelmi szolgáltatást nyújtani, nagyobb tisztaságot, jobb étkezést, szállítást. Melyik tudja garantálni, hogy a vele szerződőknek nem kell hálapénzt fizetniük.

Na de, hogy tudják ezt elérni a pénztárak?

Úgy, hogy ők meg versenyre kényszerítik az egészségügyi szolgáltatókat: a kórházakat, a szakrendelőket. A pénztárak ugyanis válogatni fognak, hogy kivel szerződjenek, hogy a betegeiket melyik intézménybe irányítsák. A pénztárak azokat az intézményeket, orvosokat választják majd, amelyek/akik jó szolgáltatást nyújtanak, mert ha a beteg nem elégedett, akkor pénztárt vált. Így, lesznek olyan intézmények, amelyekkel minden pénztár szerződni fog, ezek sok pénzhez jutnak és fejlődnek, és lesznek olyanok, amelyeket nem választ senki, ez pedig tönkremegy, ha nem képes javítani a megítélésén.

És az embereknek többet kell majd fizetniük az új rendszerben?

 Nem, a több pénztáras rendszer működéséhez nem kell megemelni a járulékokat. Ebben a tekintetben semmi sem változik: a jövedelemarányos járulékokat ugyanúgy az APEH szedi be, a biztosítás mindenkinek kötelező. Ahogy eddig, a jövőben is úgy lesz, hogy a nyugdíjasok, munkanélküliek stb. után az állam fizeti be a járulékokat. Az sem változik, hogy minimálisan mit kell nyújtania a pénztáraknak: a sürgősségi ellátás minden embernek jár, a biztosítottak pedig ugyanazt az ellátási csomagot kapják a járulékokért, mint ma. A pénztárak ennél többet nyújthatnak, kevesebbet nem.

De a pénztáraknak nem lesz érdekük, hogy az idős, szegény, beteg embereket megtartsák.

A pénztárak nem válogathatnak a jelentkezők között, és az Egészségbiztosítási Felügyelet szigorúan ellenőrzi, hogy mindenki megkapja-e a szükséges ellátást. Még fontosabb, hogy a pénztáraknak nem is áll érdekükben a szelekció. Az idős, beteg emberek után ugyanis több pénzt (fejkvótát) kapnak, mint az egészséges, fiatalok után.

A magántulajdonosok haszonra törekszenek, és a pénzt az egészségügyből veszik ki.

A törvény szigorúan meghatározza, hogy legfeljebb mekkora haszonra tehet szert egy pénztár. Haszna csak úgy lehet, ha jól működik, ha az emberek elégedettek az általa nyújtott szolgáltatásokkal. A haszon abból keletkezhet, ha a pénztár a hatékonyabb ellátással, a pazarlás megszüntetésével pénzt tud megspórolni. Ha jó szolgáltatásokat nyújt egy pénztár, ha az embereknek jobb lesz, akkor nem kell sajnálni azt a hasznot tőle, ami nem több annál mint, amit a mai rendszer elpazarol.
Ráadásul az egészségügyben ma is sok területen működnek magáncégek, amelyek természetesen haszonra tesznek szert. A gyógyszergyártók, a patikák, a háziorvosi rendelők stb. mind magántulajdonban vannak, és a bevételük egy részét „kiveszik” az egészségügyből.

Nem túl bonyolult ez a rendszer?

A korszerű autó működése is nagyon bonyolult. A jó autóban a vezetők csak azt érzik, hogy könnyű az autót vezetni, és nem törődnek azzal, milyen bonyolult elektronikai és mechanikai rendszer kezd el működni akkor, amikor elfordítják a kormányt és megnyomják a pedált.
De nagyon bonyolult a magyar választási rendszer is. A szavazópolgár szempontjából mégis végtelenül egyszerű. Kap egy lapot, ikszel, néhány órán belül megismeri az eredményt, függetlenül attól, hogy tisztában van-e azzal, hogyan lesz a szavazatából egyéni vagy listás mandátum, mi az a töredékszavazat vagy kompenzációs lista.
A jól működő biztosítási rendszer is ilyen. A biztosítottnak csak arról kell dönteni, hogy melyik pénztárt választja, és onnantól kezdve ez a pénztár törődik vele, ő biztosít neki szolgáltatásokat. A beteg szempontjából így nem érdekes, hogy a háttérben ez a rendszer mennyire összetett, milyen bonyolult jogi, elszámolási, szervezési feladat, hogy a társadalom legbonyolultabb rendszere, az egészségügy igazságosan és hatékonyan működjön.

Ha a több pénztáras rendszer ennyire jó, akkor miért ellenzi a bevezetését hevesen a Fidesz és az orvostársadalom?

A Fidesz minden reformot ellenez. Semmilyen megoldási javaslata nincs a minőség javítására, a hálapénz és a kiszolgáltatottság megszüntetésére. Sőt, ma már ott tart, hogy az eddigi egészségügy tulajdonképpen jó volt. Polgári pártnak nevezi magát, miközben átkot szór mindenre, ami nem állami. Megnyilatkozásai az 50-es éveket idézi, amikor a korábban működő több biztosítós rendszert államosították. Ma a Fidesz fenyeget államosítással, de ha az új egészségügyet az emberek többsége jobbnak tartja a jelenleginél, biztosan nem akarja majd visszacsinálni, ha esetleg kormányra kerül.
Az orvostársadalom nem egységes. Egyre több orvos és kórházvezető mondja nyilvánosan is, hogy a versennyel, a több pénztáras rendszerrel a jól működő intézmények és az elismert orvosok jól járnak. Más orvosok bizonytalanok, mint mindenki, ha lényegesen átalakul a megszokott világ körülötte. És természetesen vannak és lesznek olyanok, akik ellenzik az átalakulást, akár jóhiszeműen, akár azért, mert tudják: a minőségi követelmények megjelenésével vagy a hálapénz megszűnésével rosszul járnak.

 
A SZOCIALISTA FRAKCIÓ KÉRDÉSEI

22-ből hogy lesz 8-10 pénztár?

A rendszer indulásakor az ország területét 18 megyére, valamint a Közép-Magyarországi Régióból kialakítandó 4 területre osztjuk. A licit során egy-egy befektető több megyét is megszerezhet (az 500 ezres alsó határ miatt várhatóan egy-egy befektető legalább két megyét próbál megszerezni). A területi eloszlás kialakulása után, a gazdaságos működés érdekében, az egyes kisebbségi tulajdonosok az általuk megszerzett megyéket egy pénztárként működtetik az állammal. Így a 22 területből kiindulva valójában 8-12 pénztár jön létre.

Közép-magyarországi Régió: mi lehet a toborzás tartalma?

A toborzás során a leendő pénztárak ígéretet fogalmazhatnak meg többek között az ügyfélszolgálat megszervezésében, a biztosított elégedettségének mérésében, a betegpanaszok kezelésében, a hálapénz elleni fellépés eredményességében, a körülmények kultúráltságában és kényelmében, vagy a járulékos szolgáltatásokban (pl. szűrések, prevenciós programok stb.).

250 ezer főre hogyan csökkenhet a létszám, mi lesz az 500 ezernél kevesebb megyékkel?

Kettéválik az indulás és a működés időszaka. Az indulásnál érvényesül a koalíciós megállapodásban rögzített alsó és felső határ, amely biztosítja, hogy a licitálás és az azt követő toborzás időszakában ne alakuljanak ki olyan pénztárak, amelyek túl sok vagy túl kevés embert látnak el. A rendes működés során az alsó határt érdemes leszállítani, mert 250 ezer fő felett a kockázati különbségek már kisimulnak, és nem célunk, hogy az a pénztár, amelynek taglétszáma esetleg az 500 ezres indulási alsó határ alá esik, megszűnjön.

A patikák kikkel szerződnek?

A patikák a törvényi szabályozás értelmében külön szerződés nélkül is minden pénztárral szerződéses kapcsolatban állnak, azaz a betegek az ország valamennyi patikájában kiválthatják a gyógyszereiket, függetlenül attól, hogy melyik pénztárnál pénztártagok.

A pénztárak működési költségének 4 százalék fedezete miből lesz biztosítva?

A működési hatékonyság növeléséből, a felesleges kiadások visszafogásából.

Profitkivételről nem beszél az anyag, mekkora lehet ez?

A tárca azt javasolja, hogy legyen maximálva a haszon felső határa, miközben mind a működési költségek mértékét, mind a fejlesztési kötelezettségeket rögzíti a törvény. A javaslat szerint az indulást követően meghatározott ideig nem vehetnek ki nyereséget a tulajdonosok.

A kisebbségi döntő befolyás, mit jelent ez?

A rendszer működésképtelen, és értelme sincs a változásnak, ha a pénztárak irányításában nem jelenik meg a magántulajdonú vállaltvezetés módszertana, nagyobb hatékonysága. Gyakorlatilag semmi esély nincs arra, hogy magánbefektetők pénzt tegyenek egy olyan vállalatba, ahol a pénz elköltésének módját nem tudják érdemben befolyásolni. Ezért szükséges, hogy a kisebbségi tulajdonos erős döntési pozícióban legyen a pénztárak működtetése során. Ezzel szemben az államnak a biztonságot kell garantálnia, ami elsősorban erős ellenőrzési és kontroll szerepet jelent.

A többletszolgáltatásokra vonatkozó ígéreteknek mi a fedezete?

A rendszerben meglévő pénzügyi tartalékok.

A fejkvóta hogyan lesz kiszámítva?

Elsősorban nem és életkor szerint. A tárca javaslata szerint ezt egészíthetik ki az egészségi állapotra (pl. már ismert krónikus betegségekre), valamint a lakóhelyre vonatkozó szorzók. Ma elfogadhatatlanul nagyok a területi különbségek az egészségügyi kiadásokban, azaz a közös társadalombiztosítás területenként nagyon különböző mértékben költ az emberek ellátására. A célunk ennek a különbségnek a megszüntetése, ami fokozatos korrekcióval lehetséges. A fejkvóta számítás célja az, hogy a pénztár a biztosítottal vállalt kockázat arányában részesüljön a befizetett járulékokból. Ez azt jelenti, hogy ugyan kezdetben a fejkvóták megmutatják a ma létező területi különbséget az egészségügyi kiadásokban, de ezt a különbséget egy 10 éves programmal megszüntetjük, így a fejkvótában, tervezhető módon, fokozatosan megszűnnek a területenkénti eltérések.

250 ezer fő alatt miért szűnik meg a pénztár?

Mert ilyen létszám alatt nem lehet már garantálni a biztonságos működést. Kb. 250 ezer fő körüli az a taglétszám, amelyben statisztikailag garantálható, hogy a fejkvótákból már megoldható az ellátások biztonságos finanszírozása.

A preferált szerződéssel finanszírozandó szolgáltatók körét a Felügyelet határozza meg?

Nem, a pénztár maga dönt arról, kikkel köt preferált szerződést. Éppen ez a választási szabadsága segíti a szolgáltatók közötti verseny kialakulását.

Beutaló nélküli igénybevétel esetén mi van, 30 %-ot fizet a beteg?

A pénztár csak az általa biztosított ellátás után köteles a költségeket állni. Ha a beteg máshol akarja igénybe venni az ellátást, ezt a pénztár előzetesen engedélyezheti. Amennyiben nincs ilyen engedélye, akkor magának kell állni a költségeket is.

A térítési díj átvállalás minek a terhére engedhető meg?

A pénztár a biztosítottai után kapott fejkvótákból származó bevételével maga gazdálkodik. Ebből dönthet úgy, hogy kedvezményeket ad a biztosítottainak – ezt azonban a saját gazdálkodási keretein belül kell megoldania.

Mi az a minimalizált összeg, amit ki akarunk szedni 100-300 milliárd Ft?

Fontos, hogy a rendszer indulásakor jelentős legyen az a bevétel, amely a licitálásból származik. De tudnunk kell, hogy ez egyszeri bevételt jelent. Ezért ennek az összegnek a nagyságánál csak az fontosabb, hogy maga a rendszer jól működjön tartósan. Ezért nem érdemes előre megbecsülni az induláskor beérkező összeget, mert akkor olyan elvárásokat fogalmazunk meg, amelyek még akkor is csalódást kelthetnek, ha közben egy jól működő rendszer alakul ki.

Az ügyfélszolgálatok rendszere - hogyan fognak kialakulni, mennyi lesz a működési költség?

Az ügyfélszolgálatot minden pénztár maga szervezi meg, és maga is üzemelteti, és ez része a működési költségeinek.

Hálapénzt hogy lehet kiváltani ezzel a rendszerrel?

A beteg ellátásáért a továbbiakban a pénztár vállalja a felelősséget. A beteg a pénztárral áll szerződéses viszonyban, elégedettsége (hálája), vagy panasza a pénztárral kötött szerződésében, vagy annak felmondásában jelenik meg. A beteg elégedettségét nagymértékben csökkenti, ha az orvos, a szerződésben vállalt ellátásért cserébe még plusz hálapénzt is vár a betegtől. Ezért a pénztár abban érdekelt, hogy a hálapénz rendszert minél erőteljesebben visszaszorítsa: az azt kérő, vagy elfogadó orvosokat szankcionálja, az ezért panaszt tevő betegeket pedig kárpótolja.

Kiegészítő biztosítást hogy kapják meg a biztosítottak?

A kiegészítő biztosítás nem része az egészségbiztosítási rendszernek. A pénztárak a kiegészítő biztosításaikat plusz szolgáltatásként, természetesen kiegészítő térítésért ajánlhatják az embereknek.

Védőoltások finanszírozása hogyan fog történni?

Semmi nem változik. A kötelező védőoltások finanszírozása marad az államnál, pontosabban az ÁNTSZ-nél. A nem kötelező védőoltások finanszírozása a fejkvóta része, a támogatást a pénztárak fizetik, a beteget a térítési díj terheli.

Védőnők milyen módon lesznek finanszírozva?

A védőnői hálózat működését a pénztárak az elkülönített védőnői kassza terhére finanszírozzák.

Mi határozza meg, hogy melyik kórházzal fognak szerződni a pénztárak?

A területi ellátási kötelezettség, a kötelező eléri szabályok, illetve a rendszer kialakulása után az ellátó intézmények minőségi indikátorai alapján hozott pénztári döntések. Ez alapján dönthetik el a pénztárak, hogy kivel kötnek preferált, kivel általános szerződést, és kivel nem szerződnek egyáltalán.

A Díjtétel Bizottság összetétele milyen lesz?

A Díjtétel Bizottság az egészségügyi miniszter, a pénzügyminiszter és a pénztárak delegáltjaiból áll, amelyet törvény határoz meg.

 

Évente változik a rendszer – mikor tesz be a biztosító – csak egyszer, vagy évente?

Csak egyszer, az induláskor. Természetesen fejlesztésekre a későbbiekben is fordíthat pénzt, ez a törvényben szabályozott módon történhet, ugyanakkor a tulajdonrészt értelemszerűen nem kell többször megvenniük.

6 hónapos átmeneti időszak után kiesnek egyes szolgáltatók, így hogyan tudjuk garantálni az egyenlő hozzáférést a biztosítottaknak?

A pénztárak törvényben rögzített kötelessége a biztosítottaik ellátásának – meghatározott távolságon belüli – garantálása. Ezért olyan intézmény nem eshet ki a rendszerből, amelyre az ellátás biztosításához feltétlenül szükség van. A kieső intézmények szükségszerűen olyanok lesznek, amelyek nélkül a lakosság biztonságos és színvonalas ellátása megoldható.

Hogy lehet egy irányba terelni a pénztárakat, hogy a fejlesztendő intézményekkel legyen szerződéskötési kötelezettségük? Ne menjen oda pénz EU forrásból, ahol a pénztárak nem fognak szerződni.

A szakmai szempontok elég pontosan kijelölik, melyek azok az intézmények, amelyeknél a fejlesztések mindenképpen indokoltak. Ezen fejlesztések finanszírozási garanciáit a pénztárak indulásáig meg kell teremteni

250 ezer fő alatt megszűnik a pénztár – mi történik a megszűnő pénztárak tagjaival?

A pénztárak nem tudnak egyik percről a másikra megszűnni. Az államnak lehetősége van új társtulajdonost bevonni. Ha erre nincs mód, az állam vállal garanciát addig, amíg a biztosítottak át nem kerülnek a többi pénztárhoz.

Mi a viszonyuk a progresszivitási sorban a regionális centrumokhoz preferált szolgáltatóknak – tehetnek-e különbséget a régiójukban élő betegek és más térségekben élő betegek között? Pl.:
- égéscentrumok
- gammakés

Az ellátási rend kialakítása során a pénztáraknak tekintettel kell lenniük a progresszivitási sorra, vagyis az ellátás minden szükséges szintjét biztosítaniuk kell. A beteg tehát a biztosításán keresztül a pénztár által meghatározott intézményben megkapja a szükséges – adott esetben magasabb progresszivitási szintet jelentő – ellátást, területhez tartozástól függetlenül.

Hogyan kell megfizetni a kórházi napidíjat – lehet-e, hogy a pénztár egy részét átvállalja?

A kórházi napidíj fizetés módja nem változik. Annak átvállalása a pénztár üzletpolitikai döntése. Amennyiben az előző évi tevékenysége eredményeként van fedezete, akkor vállalhatja, hogy a betegek helyett fizet.

HBCS marad-e?

Igen.

Alkoholista és az erős dohányosok fejkvótája legyen-e eltérő?

Nem, ez ugyanis azt jelentené, hogy preferáljuk az alkoholistát és az erős dohányost. Ennek épp az ellentétében vagyunk érdekeltek.

Mi az eredménye a működésének?

A Díjtétel Bizottság feladatkörébe tartozik az ellátások biztosítási csomagba történő befogadása, illetve törlése, azok díjának megállapítása, a gyógyszer és gyógyászati segédeszközök árához nyújtott támogatás megállapítása, tehát minden olyan kérdés, amelynek kezelése egységesen ésszerű, és a pénztárak pénzügyi elszámolásához szükséges.

Varju László