Úgy rossz, ahogy van
Igaza van Bauer Tamásnak, amikor szóvá teszi az e heti Élet és Irodalom hasábjain, hogy azok a kórházigazgatók, akik múlt szombaton az m1 Napkelte című műsorában - és persze másutt is - felpanaszolják az úgynevezett politikai elit restségét az egészségügy megreformálásában, a műsorvezetővel együtt nem akarnak emlékezni, valójában melyik politikai erő követett el mindent a struktúra átalakításának megakadályozására. Amúgy általában beszélni a politika felelősségéről, miközben pontosan tudjuk, "hogyan szabotálták a megyék fideszes vezetői a kórházi szerkezet átalakítását a regionálás egészségügyi tanácsokban", és aztán "hogyan kezdeményezett népszavazást a vizitdíj és a kórházi napidíj ellen, amely éppen a szűkös erőforrások ésszerűbb felhasználást szolgálta volna", nos, ez valóban farizeus feledékenység. És divatos is mostanában. A médiamunkások általában kedvelik az afféle eufemizmusokat, mint a Bauer Tamás által idézett műsorvezetői megállapítás, miszerint "a politikai elit nem tudott megállapodni az egészségügy reformjában". Milyen kényelmes ilyen kiterjesztően értelmezni azt a tényt, hogy történetesen az ellenzék folytatott totális hadjáratot a változás bármiféle lehetősége ellen.